Gyújtsunk gyertyát

Szoktál gyertyát gyújtani?

Csillogó szemmel, reményedve szoktad-e nézni a gyertya lángját különleges alkalmakkor? Kívánva szülinapi vágyakat, senkinek el nem mondott titkokat? Nézed-e gyermekedet angyali arcát a tortán lévő színes gyertyák fényében, miközben szíve legmélyebb rejtekében kutatja titkos vágyait? Szoktad-e kívánni, hogy boldog, békés élete legyen az életben, csupa örömmel, boldogsággal, egészséggel és derűvel? 

Szoktál-e elmerengni azokra a szeretteidre gondolva az asztalon meggyújtott gyertya fényében, akik már nem lehetnek Veled? Keserű derűvel, szomorúsággal visszagondolni a múltra, az együtt töltött boldog percekre, vagy nehéz pillanatokra?

Szoktál-e csak úgy gyertyát gyújtani, hogy otthonodban  melegséget, meghittséget, kellemes illatot, fényt árasszon szét?

Megfigyelted már, hogy a templomokban milyen gyertyákat használnak? A mi gyönyörű templomunkban bizonyos értelemben megállt az idő és a mai napig hagyományos paraffin gyertyák emelik az istentiszteletek fényét. Egyszer a gyülekezet vezetője azt mondta, hogy ezek a csodaszép gyertyák úgy fogynak el, ahogy Jézus Krisztus élete fogyott el értünk, emberekért.

Minden embernek az életében a gyertyák fényei jelen vannak, bár sokszor nem is tudatosítunk nekik nagy jelentőséget, szinte észre sem vesszük. 

Voltál már otthon áramszünet alkalmával, amikor egy gyertya adott kis reményt a teljes sötétség ellen? Vagy előfordult már Veled, hogy az adventi koszorúdra teljes körültekintéssel választottad ki a gyertyákat, hogy aztán majd teljes pompájával öltöztessék, díszitsék fel oltthonodat a karácsony közeledtével?

Dugdostál gyermekként a temetői sírok földjébe gyertyát, majd anyukád féltett, hogy az elmélyült "gyújtogatás" közepette ne kapjon bele a láng a kabátodba? Mindannyian gyönyörködtünk szeretteink fölött meggyújtott temetői mécses szomorú lángjaiban. 

És megannyi élmény, emlék, öröm-vagy bánatfoszlány, melyekben benne volt egy gyertyaláng is. Esküvői úszógyertya, ravatali gyertya, szülinapi tortagyertya, karácsonyi csillagszóró fényei és még sok más, mely múltunk, jelenünk és jövőnk emlékképei. 

Az elmúlt napokban világszerte rengetegen gyújtottak, gyújtanak gyertyát bízva a békében. Kérve kérve, hogy a gyertyák fényébe elsuttogott imák meghallgattassanak. 

Nehéz napokon, heteken vagyunk túl mindannyian, és nem tudni, hogy merre halad az életünk, ki mivel mennyire befolyásolja. Most, amikor a szomszédunkban háború dúl, sokan átértékelik az életüket, rájönnek, hogy melyek a valódi értékek. 

Ki miben hisz? Hisszük, hogy a sorsunk, életünk, jövőnk csak rajtunk múlik? Egyesek hisznek felsőbb erőkben, sokan úgy gondolják hit nélkül nem érdemes, nem lehet élni.  Ki és mi befolyásolja az életünket? Ráhatással lehetünk a  szűkebb vagy tágabb környezetünk történéseire? Vagy apró porszemek vagyunk, akik sodródnak a hatalmas világban?

Tudunk-e jobbak lenni, lehet-e bízni, hinni a szebb és jobb jövőben? Remélni, hogy egyszer minden olyan lesz mint korábban. Rengeteg kérdés, megannyi válasz nélküli felvetés, de egy biztos: bízni, hinni, remélni, szeretni, békében élni jöttünk a Földre.